A Budapest Park figyelmeztetést kapott a kezelési költségek felszámításával kapcsolatos problémák miatt, de a GVH döntésének ezen túlmutató komoly iparági tanulságai is vannak. Ezekről beszélgetett Nagy Andrea Magdolnával Marjai Attila.
M.A.: A pandémia enyhülésével alig várjuk, hogy ismét mehessünk koncertekre, rendezvényekre. A témába vág, hogy nemrég a Budapest Parkot üzemeltető cég online jegyértékesítési gyakorlatát vizsgálta meg a Gazdasági Versenyhivatal és nem volt mindennel elégedett. Pontosan mi nem tetszett a GVH-nak?
N.A.M.: Az online jegyértékesítés kapcsán azt kifogásolta a GVH, hogy a rendezvényeire szóló jegyeknek a weboldalon történő megvásárlásakor a fogyasztó azt észlelhette, hogy a jegyek kiválasztása és jóváhagyása után a korábban vételárként feltüntetett jegy-ár összegénél a jegyvásárlási folyamat végén jegyenként még kezelési költség is felszámításra került, vagyis a végső és teljes ár magasabb volt a folyamat elején közölt jegyárnál. Ezzel kapcsolatban a GVH azt emelte ki, hogy nincs létező és a fogyasztók által közismert olyan iparági gyakorlat, amely szerint amikor online történik a jegy kiállítása – vagyis elmarad a papírhasználat és a nyomtatás költsége – akkor is kezelési költség merülhet fel.
M.A.: Tehát ha online vásárlunk rendezvényekre jegyet, és a vásárlási folyamat legelején egy olyan alapárat közölnek velünk, amely számunkra elfogadhatónak tűnik, de később – előre nem jelezett és emiatt – nem várt további költségelemek is rakódnak az alapárra, akkor ezt a GVH a fogyasztók megtévesztésének tekinti?
N.A.M.: Pontosan. A fogyasztó irányában a releváns információ, mint pl. az egyes költség-elemek „csöpögtetését”, így annak időszerűtlen – vagyis már a figyelem felkeltést követően történő, emiatt késői – rendelkezésre bocsátását a GVH következetes joggyakorlatában kifogásolni szokta. Márpedig a Hivatal leszögezte, hogy nem lehetett a rendezvényekre szóló online jegyvásárlási folyamatban a fogyasztók alapfeltételezése, hogy a rendezvényekre szóló jegyek kiválasztása után a feltüntetett jegyáron felül még majd további költség megfizetése is szükséges lesz, hanem alappal gondolhatta mindenki, hogy a feltüntetett jegyár egyben a fizetendő teljes összeg. Amikor ugyanis a vásárló előzetesen, a közösségi oldalon keresgélt a rendezvények között, nem találhatta meg a kezelési költségre vonatkozó tájékoztatást, amikor pedig a konkrét weboldalra érkezett, ott csak későn észlelhette azt. Sajnos nem szerepelt az sem a weboldalon, hogy a jegypénztárban kezelési költség nélkül is meg tudná vásárolni a fogyasztó a jegyeket.
M.A.: Miért nem bírsággal szankcionálta a GVH az esetet? Más jegyértékesítők is figyelmeztetésre számíthatnak, ha hasonlóan járnak el?
N.A.M.: A jövőben vélhetően nem pusztán figyelmeztetésre számíthatnak más cégek a „csöpögtetős árkommunikációs” módszer miatt, mert a bírság elkerüléséhez meglehetősen sok körülmény együttes fennállása szükséges, ami csak igen ritkán fordul elő. A vizsgálat alanya bizonyos szempontból szerencsés is volt, és saját erőfeszítéseket is tett: közvetlenül az eljárás megindulása után változtatott a kifogásolt gyakorlatán, a jogsértést elismerte és egy ún. megfelelési programot kezdett kidolgozni, biztosítandó a jövőbeli megfelelést. Ezen túlmenően a cég kkv-nak minősül és első alkalommal követett el fogyasztóvédelmi versenyjogi jogsértést, ami nem érintett sérülékeny – koruk, fizikai vagy szellemi fogyatkozásuk miatt különösen kiszolgáltatott – fogyasztói kört, valamint a pandémia miatt az előző éves árbevétele jelentősen elmaradt a korábbi évektől, tehát lényegében fennálltak mindazon törvényi feltételek, amelyek a GVH számára lehetővé tették a figyelmeztetés alkalmazását a bírság kiszabása helyett. Ez azonban nem mindenki számára lesz adott, különösen a következő években.
M.A.: Kell e ilyen esetben a jogsértőnek még bármilyen egyéb szankcióval számolnia? Milyen tanulságokkal szolgálhat más jegyértékesítők részére ez a fogyasztóvédelmi versenyfelügyeleti eljárás?
N.A.M.: Egyrészt utóvizsgálattal kell számolnia a cégnek, vagyis pénzbüntetés nélkül végleg megúszni csak akkor fogja, ha az utóvizsgálaton jól szerepel: a jól, vagyis kellő részletességgel és megfelelő tartalommal kidolgozott megfelelőségi programja végrehajtását igazolja a Hivatalnak. Másrészt, ami az érintett piaci szereplők számára tanulságként szolgálhat, hogy már a legelején, vagyis a figyelemfelkeltés fázisában érdemes egyértelműen valamennyi költségelemet bemutatni a vásárlóknak, nem pedig az online vásárlás sokadik lépésekor előrukkolni egy-egy plusz tétellel, ami az alapárhoz képest többletként felszámításra kerül. Magyarul: kerülni kell a lényeges – vagyis a teljes árra kiható – információk csöpögtetését. Különösen, mert a GVH határozott álláspontja szerint az online jegyértékesítési iparágban nem létezik olyan fogyasztói alapfeltételezés, hogy az online kiállított jegyek alap-árát bizonyára automatikusan még kezelési költséggel is terhelnék, hiszen szemben a klasszikus, papír alapú jegyvásárlással, ebben az esetben még nyomtatási költség sem merülhet fel a cégek oldalán.
M.A.: Érdemes tehát az egyes információk időbeli megjelenítését ellenőriztetni, vagyis szakértővel előzetesen auditáltatni az online jegyértékesítési weboldalak tartalmát, amiben örömmel állunk a cégek rendelkezésére. Forduljanak hozzánk bizalommal.
A cikk szerzői Marjai Attila és Nagy Andrea Magdolna
