A felmérések szerint nem szeretnek a fogyasztók általános szerződési feltételeket, hétköznapi nevükön „ászf”-eket olvasni. Gyorsan online vásárolni sokkal inkább.
Mindannyiunk szerencséjére azonban a jog szintjén elvárt az ászf vásárlóval történő megismertetése és elfogadtatása is, már amennyiben a vállalkozás utóbb létező szerződésre szeretne hivatkozni egy-egy vita esetében. Persze hozzászoktunk, hogy sok cég weboldalán simán vásárolhat úgy az ember, hogy nem, vagy csak hosszabb legörgetés vagy többszöri átlinkelés után találkozik az ászf-fel.
A vásárló legtöbbször anélkül, hogy valóban elolvasta, vagy akár fél másodpercre beleolvasott volna az ászf-be, nyugodtan beikszelheti a jelölőnégyzetben, hogy „elolvasta és elfogadja” azt. Ez nem kockázatmentes a cég számára, mert vita esetében a Ptk. szerint az ászf-et alkalmazó fél köteles bizonyítani, hogy az ászf-et a másik félnek megmutatta és azt a másik fél elfogadta. Ráadásul ez a dokumentum számos fogyasztói tájékoztatásnak „otthona”, bázis-helye. Sok vállalkozás főleg emiatt a „tudjuk le gyorsan” hozzáállásal, pusztán adminisztratív körnek tekinti az elkészítésüket. Pedig pénzben és időben mérve is hasznosak lehetnek, sok parttalan vitától megkímélhetik a feleket, már amennyiben odafigyeléssel állította össze a tartalmukat a vállalkozás és nem a versenytársaktól átmásolva, innen-onnan összeklikkelve, gyakran felesleges rendelkezésekkel túltolva írták meg.
A fogyasztóvédelmi hatóságok ezeket a dokumentumokat abból a szempontból is vizsgálják, hogy tartalmaznak-e a fogyasztókkal szemben tisztességtelen feltételeket. Ugyanakkor az ászf-ek, vagy ahogyan még a hétköznapokban hívni szokták őket, az üzletszabályzatok, vásárlási feltételek rendeltetése messze túlmutat azon, hogy a kötelező fogyasztói tájékoztatásokat – például ha valóban kötelező jótállás hatálya alá esik a termékvásárlás, akkor a fogyasztó kötelező jótállási jogait, vagy mondjuk a fogyasztót 14 napon belül megillető, indokolás nélküli elállási jog feltételeit – bemutassa bennük a szolgáltatást nyújtó fél.
Ezen dokumentumok a szerződő felek kapcsolatára, ún. szerződéses jogviszonyára irányadó szabályokat rögzítő szerződési feltételek, és attól még, hogy elnevezésükben szerepel az „általános” jelző, komoly jelentőségük van: rögzítik mindkét fél jogait és kötelezettségeit. Nem „általánosan”, hanem személyre szabottan és tartalmukat az ászf-et alkalmazó fél, a vállalkozás – bizonyos határokon belül – maga határozhatja meg, szabadon. Érdemes tehát jól végiggondolni, milyen tartalommal adja közre a cég a saját ászf-ét, milyen tipikus bonyodalmakra adjon jó előre „játékszabályokat”.
Persze tisztában kell lenni azzal is, hogy vannak olyan jogi előírások, amelyek alól érvényesen nem szerződhetnek ki a felek, vagyis hiába rögzíti pl. az adott üzletszabályzat, hogy a szolgáltató cég kifejezetten kizárja az általa alkalmazott közreműködőért a felelősségét a fogyasztóval szemben. Úgyszintén, semmisek az olyan kikötések, amelyek a fogyasztó hátrányára térnek el a fogyasztót a Ptk., vagy egy-egy fogyasztóvédelmi tárgyú jogszabályi rendelkezés szerint megillető jogosultságoktól. Ugyanakkor a fogyasztónak azt kell tudomásul vennie, hogy nyilván a cégnek is vannak jogai, nem csak neki.
A jogszabályi kivételektől eltekintve, vagyis az esetek zömében például ha online vásárolt, joga van elállni a fogyasztónak a termék kicsomagolását és akár kipróbálását követően, 14 napon belül, de széthasználni viszont 13 nap alatt a terméket – költségviselés következménye nélkül – nincs joga. Vagyis mindig megéri szakértő segítségével elkészíteni az ászf-ek tartalmát, hiszen számos felesleges fogyasztói vitától és a cég részéről ráfordított munkaórától, sőt esetleg a fogyasztóvédelmi hatóság szankciójától is megkímélhetik magukat azok a vállalkozások, akik érdemben foglalkoznak a saját ászf-ük összeállításával.
Különösen igaz ez a 2022. január elsejétől érkező, a fogyasztói szerződésekre irányadó új jogi elvárások miatt is.
A cikk szerzője: Dr. Nagy Andrea Magdolna
